Archívum

január 2017

Címke

Nemrég újranéztem a Sztárom a párom című filmet: az eldugott könyvesboltba egy nap belép az ünnepelt sztár, és a szürke kisemberek élete egy csapásra megváltozik… Hm, csodás holywoodi álom! Ez a világ rá van kattanva a celebekre: a közismert, sokak által irigyelt, (jobb esetben) kiemelkedő tehetségekre. És ott…

Luther egy jelenség volt. Az a fajta figura, aki, ha valahol megjelent, megváltozott a helyiség atmoszférája, és minden szem rá szegeződött. Kemény, őszinte, rendkívül intelligens és határtalanul bátor volt. Katolikus szerzők, akik a „tévtanításairól” írnak, ma vulgaritása miatt szokták kritizálni. Ő valóban ilyen volt. Nem Isten tökéletes szolgája,…

Ismeritek azt az érzést, amikor már a remény is meghalt? Mégis a szívünk mélyén várunk valami csodára, mert hisszük, hogy megtart minket az Úr… Ebben vagyok most. A vergődés. Az érzelmek és az ésszerű döntések összecsapása. Álmatlan éjszakák és még rosszabb nappalok. A végén tudni fogom, mi volt…

Vannak ezek a hosszúra nyúlt pillanatok az életben. Azok a percek, amelyek váratlanul érnek, amelyekkel legtöbbször nem is számolsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy benne vagy, és keserédes ízzel meg is éled őket, mert tudod: kettőt pislogsz és már csak múltnak számolhatók be. Ilyen az, amikor…

Mi, emberek rögeszmés jószágai vagyunk az Istennek. Mindig van valami EGY, az a bogarunkká válik és akkor megszűnik minden más. Persze ez így zavaros. Próbálom közelebb hozni. Nyilván párkapcsolati példával. Beszélgetek egy barátnőmmel. Nagy siker érte, én hót’ irigy vagyok, meg elképesztően büszke rá, de ő nem boldog.…

„Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.” (2Kor 2,1) Sokáig kedvember voltam. Még most is néha előtör ez a borzalmas szörnyeteg, de hálával mondom: már hamar vissza tudom parancsolni a ketrecébe. Egy-egy napomat apró kis semmiségek tönkre tudták tenni: egy elejtett szó, egy rossz tekintet, egy…

Salto mortale – halálugrás. Az artista elrugaszkodik a magasban és miközben zuhan, összpontosít: testének teljes összhangban kell mozognia, hogy túlélje a mindenki számára vérfagyasztó mutatványt. Félni, bizonytalankodni csak az ugrás előtt és után lehet és szabad, különben a szaltó tényleg az életébe kerül.

Mintha Jézust várnám vacsorára. Ahogy elképzelem ezt, elönt valami belső harmónia, kellemes, meleg érzés. Megérkezne. Én már percekkel korábban izgulnék. Biztosan kétszer is kitakarítanék előtte, szépen elrendezném a szobát, vennék virágot is, meg gyümölcsöt, mert szerintem az olyan jól mutat az asztalon. Nagyon sokat töprengenék, hogy milyen virágot…