„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” (Márk 8,34)
A 21. század és a keresztyénség sokak szerint nem összeegyeztethető fogalmak, mivel a köztudat szerint a keresztyénség túlzottan konzervatív értékrendet képvisel/követel meg, míg a 21. század szabad és modern. Többször döbbentem rá arra, hogy a mai kor keresztyénsége ezt a szakadékot úgy hidalja át, hogy a modernséget, korszellemet egyfajta szabadosságként éli meg.
A keresztyén szellemiség szerint az együttélés csak házasságban lehetséges; a keresztyén ember megszenteli a nyugalom napját, templomba jár, Bibliát olvas, imádkozik, segít, ahol csak tud… de a keresztyén életvitel vajon mindig összhangban van ezzel? Én sokszor úgy tapasztalom, hogy amit a keresztyén szellemiség kizár, azt az életvitel esetenként megengedi. Szellemiség és életvitel kapcsolata így olyan, mint elmélet és gyakorlat kapcsolata. Az elméleti tudás nem feltétlenül jelenti a gyakorlatban való jártasságot is, de a gyakorlati annál inkább hozza magával az elméleti tudást. Én magam úszni nem tudok de ismerem az úszás elméletét: tudom, hogy milyen mozzanatokból áll. Ezzel az elméleti tudással azonban igencsak kevés esélyem lenne az életben maradásra. Amikor viszont valaki úgy megy a vízbe, hogy úszni is tud, akkor összhangban van az elmélet és a gyakorlat. A keresztyén életvitelt így tehát a szellemiség illusztrációjaként is felfoghatjuk.
Persze eléggé egyéni lehet (sajnos), hogy kinek mi fér bele a keresztyénségébe a 21. században. Ismerek gyűlölettel teli, paráznaságban élő, pénzsóvár, ítélkező keresztyént; olyanokat, akik előszeretettel alkalmazzák a keleti vallások egyes elemeit, esetleg néhanapján egy kis természetgyógyászathoz, homeopátiához folyamodnak. Sok keresztyénnek fel sem tűnik, hogy amit tesz, az sok esetben nem összeegyeztethető a keresztyén szellemiséggel. És persze valahol mindannyian sodródunk az árral: rajtunk a nyomás, hogy trendik legyünk, hogy halmozzuk az élet élvezeteit és ne hagyjunk ki semmilyen lehetőséget. Emlékszem évekkel ezelőtt megkérdezték tőlem: „Nem bánod?” „Mit?” „Hogy nem éltél igazán?” „De én így élek igazán!”
Sok keresztyén szeretné elkerülni, hogy maradinak, unalmasnak tekintsék, de nem biztos, hogy minden trendi dolgot követnünk kellene. Érdemes önvizsgálatot tartanunk: attól még, hogy a keresztyén életünkben sok mindennek helyet adunk, nem jelenti azt, hogy annak van is ott helye…
Akkor azt mondhatjuk, hogy minden keresztyén egy kicsit engedhet a világnak is? Igen, egyszerűbb lenne engedni, mint küzdeni az ellen, ami kívánatos, de ártalmas. Nem könnyű ez a küzdelem, Jézus maga mondja az Őt követni akaróknak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel a keresztjét és kövessen engem” (Márk 8,34). A keresztyén embernek mindig is meg kellett tagadnia önmagát, hogy ne önző vágyait, hanem Krisztust követve éljen. Nincs ez másként a 21. században sem, talán „csak” abban, hogy folyamatosan bővül a világ kínálata. Épp ezért résen kell lennünk, mert az ördög, az ordító oroszlán keresi, hogy kit nyeljen el (1 Péter 5,8).
Krisztus közelében vagyunk csak biztonságban, és csak az Ő közelsége segíthet bölcsen megítélni a hatásokat, melyek érnek bennünket.
Gátasné Szatmári Valéria
(A bejegyzés a TeSó blog TeSótartó c. alkotói pályázatára érkezett be és ott 2. helyezést ért el.)
