„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…”  (1Móz 1,27)

SBsistineCreationOfMan

Te mit gondolsz a cigányokról? Mit látsz, ha ránézel egy kis koszos cigánygyerekre, aki hetek óta nem fürdött, ocsmányul beszél, bűzlik kívül-belül? És a fogyatékosokra hogy tekintesz, mondd csak? Szomorúan? Értelmetlenül? Gúnyolódva? Vagy egyszerűen fogalmad sincs, mit kezdj a látvánnyal? Talán kimondva, vagy kimondatlanul, de „alsóbbrendű” létezőkként könyveled el magadban őket – ahogy hallottam egyszer valakitől. És mi van az alkoholistákkal? Megveted őket? „Saját bajuk” – mondod? Vagy éppen te is beállsz az ordítozók sorába és vádolod őket, hogy miért nem tudnak már megváltozni végre? Na, és a prostituáltak? Szánalom, igaz? Hogy tud valaki ilyen ocsmány hivatást végezni? Hogy van gusztusuk hozzá? Menekültek? „Takarodjanak!” – kántálod egyre. Csak valami masszív, arctalan tömeget látsz a TV-ben, egy hordát, akik be akarnak jönni, kinyírni, aztán mennek tovább németbe. Melegek? Homoszexuálisok? Jól sejtem, hogy már rántod is a kést, de legalábbis a baseball-ütőt, és „vernéd, amíg élet van benne”. (Igen, ezt is hallottam egyszer saját fülemmel egy teológustól.) Koldusok? Jobb esetben megszánod, megsajnálod őket, de ennyi. A pénz nekem sem csak úgy adatik, amúgy is a maffiának adja.

Ha megengeded, nem folytatnám.

A helyzet az, hogy pár hete rendesen megalázott az Úristen. Éppen egy osztályteremben ültem s a teremtésről hallgattam előadásokat. Igen, igen, Isten megteremtette az embert, bla-bla-bla… saját képére és hasonlatosságára, imago Dei stb. Azonban egyszer csak, mint akit felpofoztak vagy egy vödör jeges vízzel nyakon öntöttek, rám tört a felismerés, hogy mindez eddig csak valami elméletet jelentett számomra. Ez az egész teremtés-sztori, ez az egész istenképűség egyfajta absztrakt, formátlan és elvont dolog volt számomra, messze-messze elszakítva a valóságtól, a meggyőződéseimtől, egyszóval: az életemtől. Aztán kapcsoltam. És szégyelltem magam. Mert rá kellett jönnöm: Isten nem csak engem teremtett a saját képmására, s esetleg azokat, akikkel szimpatizálok és barátaimnak mondok, hanem mindenki mást is. És ez abban a pillanatban nagyon rossz hírnek hangzott számomra. Hirtelen előugrottak az addig meggyőződéssel, biztonságos észérvekkel körbekerített karámból az emlékek és szúrni kezdtek, szorítani. Kényelmetlenné lett az addig kényelmes ideológiám. Nyugtalanul kellett nyugtáznom, hogy eddig oly sok tekintetben én, s velem együtt jó néhányan egyszerűen mindenféle szép köntösbe csomagolva – de lecsupaszítva mégiscsak rasszista, meg ki tudja még, mi voltam.

Eszembe jutottak az érzések, amikor egy cigánnyal, egy szétroncsolt életű emberrel, egy muszlimmal kereszteződtek útjaim akár pár perc, akár hosszabb idő erejéig. Nagyon jól emlékszem a szinte zsigerből jövő felsőbbrendűségi érzésre: több vagyok, magyar vagyok, keresztyén, okosabb, gazdagabb, egészségesebb, egészebb, jobb… Kavargó érzelmeim áradatában bocsánatért kiáltottam, szerettem volna mindenkitől külön-külön bocsánatot kérni, akinek a képe elém ugrott.

Poverty-homeless-poor

 

Hát, igen. Feltaláltam a makarónin a lyukat. Ennyit jelent hát a puszta valóságában az imago Dei, az istenképűség: én sem vagyok több, mint ő; ő sem kevesebb, mint én. Mindegy, hogy cigány, koldus, fogyatékkal élő, alkoholista, prostituált, meleg, muszlim, vagy bármi más. Ha Isten minden energiáját, minden szeretetét, minden kreativitását arra használta, hogy lelket lehelve bele őt is életre keltse, ugyan ki vagyok én, hogy bármilyen mértékkel is lebecsüljem azt a drága teremtményt? Ki vagyok én, hogy azt mondjam: értéktelen(ebb)?

Szállj le velem együtt a magas lóról, TeSó, és az Isten kedvéért és szerelméért nézz más szemmel te is a másikra!

(Homoki Gyula)

9 hozzászólás

  1. chromatius

    Kedves Homoki Gyula!

    Azért remélem a dogmatika vizsgáján vagy precízebben fogalmaz, vagy átgondolja a fentebb leírtakat.

    1. Ha jól értem ön szerint a homoszexuális és az alkoholista is Isten képmása. Milyen szempontból?

    „Következménye volt a bűnnek az imago Dei tönkretétele szűkebb értelemben, és megrontása tágabb értelemben. Ennek következményei voltak az után, hogy az ember összes testi és lelki erői diszharmóniába kerültek egymással és így állottak elő a betegségek és a halál.

    A bűn következménye tehát negatíve az imago Dei elvesztése volt és pozitive az újjászületés szükségessége. (Kol.3:10, Ef.4:23-24) De csak a szőkébb értelemben vett Isten-kép veszett el, mert a tágabb értelemben vett elveszíthetetlen. Az ember tehát nem a lényegében romlott meg, hanem a természetében. Ez lett a bűn következménye. Ember maradt, de a természete a maga egészében megbomlott. Erről beszélnek a Káté, a dortrechti végzések, az Institutio II, 371. stb.” írja Sebestyén.

    Így már sem maga, sem a homoszexuális, sem az alkoholista nem rendelkezik azzal az imago Deivel, amit ön a cikkben taglal.

    2. Nagyon népszerű a mai humanista, liberális korban mindenkit minden szinten, mindenben egyenlőnek tekinteni. Igenis a keresztyén ember több és jobb, mint a gyakorló homoszexuális, a muszlim, az alkoholista [a cigányt ne keverjük ide, hiszen nem a cigányság a bűn, hanem a cigány, mint ember lehet bűnös]. Hogy miért vagyunk többek, mint az Ön által lassan már-már tisztelt gyakorló homoszexuálisok, muszlimok, alkoholisták? Mert mi Isten gyermekei vagyunk, ők pedig nem! Nem lehet egyenlőségjelet tenni egy keresztyén és egy muszlim közé, hiszen Isten sem teszi. Nem lehet azt mondani, hogy „ugyanannyira” bűnös egy megtért keresztyén Isten szemében, mint egy gyakorló homoszexuális. Ha elfogadnák Jézust megváltójuknak elhagynák a homoszexualitást, a hamis hitüket és az alkoholizmusukat is, és AKKOR lennének Isten gyermekei. Addig nem azok, ezt mondja az Ige:

    Jn 8:39-47 39 Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 41 Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten. 42 Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.

    Ami bizonyos: sem Ferenc pápa, sem a más vallások képviselői [muzulmánok, buddhisták, zsidók stb.], illetve gyakorló homoszexuálisok és alkoholisták nem Isten gyermekei. Hogy miért nem? Mert ha Isten lenne az Atyjuk, szeretnék Jézust és megtartanák az Ő szavait. De a keresztyénségen kívüli vallások képviselői, illetve a tudatosan bűnben élők megtagadják Jézust, mint Istent, vagy elutasítják önmagában Istent.

    Ezzel szemben minket, Isten gyermekeit, a helyzetünk elhatárol minket ezektől a vallásoktól, ezektől az emberektől. A helyzetünk egy kiváltságos állapot, melyet Isten ajándékozott nekünk a Szentlelkén keresztül a Jézusban, mint megváltónkban való hit által.
    Róm. 8:14-17 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

    Jn 1,12 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!”

    Gal 4,5-7 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
    Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.

    Róm. 9:26: és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.

    Galata 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

    Galata 4:6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!”

    1 Jn 3:1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.

    Sok sikert a dogmatika vizsgához, alaposabb felkészülést kívánok.

  2. Kedves Chromatius!

    Köszönöm a hozzászólást. Nem akartam humanista írás látszatát kelteni, s nem is igazán értem, hogy a bejegyzés melyik részéből lehet arra következtetni, hogy általam már-már tiszteletre méltó a homoszexualitás vagy az alkoholizmus. Nem az. S nem volt szándékomban ezt közvetíteni – így elnézést, ha ez így kiolvasható. A fő pontokon szerintem egyetértünk, kedves Chromatius. Én nem a természetbeli megromlottságról akartam írni, nem is a bűnös- nem-bűnös kérdést akartam firtatni. A gondolatmenetem fő pontja éppen a lényegi emberiségre akart mutatni, ahogy azt Ön is megkülönböztette. A bűneset után is lényegileg ember maradt az ember. Igen, megváltásra szoruló ember! Nagyon is! És azt is hiszem, hogy Krisztus a maga tökéletes emberségével demonstrálta az Isten szerinti emberséget, s a váltságával lehetővé is tette azt minden bűnös számára.
    Sajnos 500 szóba nem lehet mindent belesűríteni – így az interpretálás lehetősége fennmarad, s mivel különbözőek vagyunk, így vsz. különféle módon is fogjuk értelmezni a mondatokat, szavakat.
    Ezzel a bejegyzéssel egyszerűen csak arra a fennkölt, pökhendi „kereszténykedésre” akartam felhívni a figyelmet, amellyel sokszor én is küzdök, s hiszem, hogy más is. Hogy miközben puffogtatjuk a nagy (és egyébként igaz) kijelentéseket, miszerint „A bűnöst szeretni, a bűnt utálni kell!”, aközben oly gyorsak vagyunk a mondat második felét teljesíteni, miközben az első felével egyszerűen csak leöblítjük azokat a mély sebeket, amiket okoztunk.
    Köszönöm még egyszer, hogy felhívta a figyelmet a félreértésekre alapot szolgáltatható megfogalmazásokra! A jövőben igyekszek egyértelműbb lenni. Én alázattal még az ironikus jókívánságot is elfogadom!

    Gyula

  3. chromatius

    Kedves Homoki Gyula!

    Ne haragudjon, hogy megint csak így idekontárkodom. Megértettem volna a válaszát, bár el nem fogadom, hiszen 500 szóban is lehet egyértelműen fogalmazni. De most a fentebbi hozzászólásának fényében már megérteni sem tudom Önt. Ezt állítja:

    ” Isten előtt pedig mindenki egyenlő…” Csak néhány kérdés/felelet,mert a reformátusok [Kálvin, Turretin, Kuyper, a dorti végzések…-nem is értem, kikre hivatkozna nélkülük!] az Ön állításával szemben teljesen mást mondanak!

    1. Mindenki bűnös Isten előtt? Igen. [Ef. 2:1-6]
    2. Mindenki megváltásra szorul? Igen. [Róm. 8:7]
    3. Mindegy, hogy valaki zsidó/pogány/férfi/nő a megváltás szempontjából? Igen. [Gal. 3:28]
    4. Mindenki ugyanolyan eséllyel indul az életben a megváltása szempontjából? Nem. [Róm. 8:29-39]
    5. Mindenkinek fel van ajánlva az üdvösség? Nem. [Jn. 10:11]
    6. Krisztus mindenkiért meghalt? Nem. [Jn. 10:11]
    7. Tehetünk valamit a megváltásunkért? Nem.
    8. Isten szeret mindenkit? Nem. [Jn. 3:16, Jn 17:9- a világ csak a választottakra vonatkozik, lsd. 5.-6. pont]
    9. Van olyan, akit gyűlöl? Igen [Zsolt 5:4-6, Zsolt 11:4-6, 1Kor 16:22, Jel 14:10-11]
    10. Tehát mindenki egyenlő Isten előtt? NEM!

    Válassza szét a teremtettség előtti és utáni állapotot, mert úgy látom, még nem sikerült. Még a teremtettségünktől fogva sem vagyunk egyenlőek Isten előtt, csak annyira, mint az oroszlán és a bárány: mindkettő állat.

    Nem bántani szeretném, de reformátusként nyugodtan mélyedjen el a Szentírás tanításaiban és a református teológiában, pláne mielőtt olyan kijelentéseket tesz ország-világ előtt, mint a fentiek. Aminek a fényében már nehezen lehet magyarázni a cikket.

    Üdvözlettel.

  4. chromatius

    Jav.: természetesen bűneset előtti és utáni állapot szétválasztására gondoltam.

  5. Kedves Chromatius!

    Nem tartom kontárkodásnak – azért tettük ide ezt a hozzászólási lehetőséget, hogy az emberek éljenek vele. Nos, valóban – éppen Kuyperre gondoltam, amikor az Isten előtti egyenlőséget vagy a demokratikus jogokat. Engedje meg, hogy ő beszéljen helyettem

    „Ha ugyanis a kálvinizmus egész életünket egyenesen Isten elé állítja, akkor ebből az következik, hogy mindenkinek, férfiúnak vagy nőnek, gazdagnak vagy szegénynek, gyöngének vagy erősnek, tehetségesnek, vagy kevésbé tehetségesnek, mint egyformán Isten teremtményeinek és mint szegény, veszendő bűnösöknek egymással szemben semmi dicsekedni valójuk nem lehet, és hogy mi Isten előtt, tehát egymás között is, mint ember és nép egyenlők vagyunk s hogy semmi más különbség az emberek között fenn nem állhat, csak az, hogy egyiknek Isten nagyobb tekintélyt, vagy több tehetséget adott mint a másiknak, de csak azért, hogy velük másoknak és e másokban is velük együtt Istennek szolgáljon. Ebből a főszempontból a kálvinizmus tehát nemcsak minden rabszolgaságot és kasztrendszert, de ép’ oly határozottan a nőnek és szegénynek minden álczázott szolgaságát is elítéli… Azért a kálvinizmusnak következetesen az élet demokratikus felfogásában kell kifejezésre jutni ; a népek szabadságát kell mindenütt proklamálnia. És addig nem nyugodhatik, amíg úgy a felsőség részéről, mint a társadalmi életben is mindenkit, aki ember, csak azért, mert ember, azaz Isten képmására alkotott teremtmény, mint embert nem tisztelnek, fogadnak és értékelnek.” (Kálvinizmus és történelem, 24-26 in. A kálvinizmus lényege [ford. Csűrös-Czeglédy], 1914).

    Megint ismételni szeretném, nem az ember bűnös természetét akartam tagadni – semmiképpen sem. Arról beszéltem, hogy a teremtettségünkből fakadón, csak azért mert ember az ember, úgy kell rátekintenem, mint ember – elsősorban. Majd ha ez megvolt, akkor beszélünk másról is – bűnről, megváltásról.

    Ugye ebben egyet tud érteni velem, kedves Chromatius, nevezetesen, hogy végső (vagy inkább: első sorban?) az alkoholista, a homoszexuális, a fogyatékkal élő, a migráns is EMBER? Én nagyon remélem, hogy igen.

    Gyula

  6. chromatius

    Kedves Gyula!

    Köszönöm a válaszát, értem az alapelképzelését és természetesen egyetértek azzal, hogy alkoholista, a homoszexuális, a fogyatékkal élő, a migráns is ember a maga substantiájában. Így természetesen egyenlőek Isten előtt, ahogy az Ön által idézett Kuyper is írja.

    A különbség ott van, hogy milyen viszonyrendszerből indulunk ki. Én azt állítottam: Isten előtt végső sorban [és nem elsősorban] nem mindenki egyenlő. Elsősorban, mint ember, igen [lsd. Gal 3:28]-erről beszél fentebb Kuyper és ebben egyet is értünk. De Ön a kuyperi viszonyrendszernek csak a második elemét ragadta ki [1. ember és Isten, 2. ember és ember, 3. ember és világ], amivel több probléma is van: Kuyper alapvetően az istenfélő emberek közti egyenlőségről beszél [lsd. a reformátáusok államtanát, és Gal 3:28], illetve a „kálvinizmuson” belüli helyzetről. De Ön szerint ebben van a muzulmán is? Ő is kálvinista? Vajon hogyan viszonyul Kuyper a világhoz, melynek tagja a muzulmán, alkoholista és homoszexuális? Ez a kulcskérdés.

    Ha ezt összeveti Kuyper „Dat De Genade Particulier Is” művével, láthatja, hogy az Ön által idézett mű 3. pontjánál [ember és világ] jön elő az, amit én igyekeztem hangsúlyozni, és ami a cikkéből is átjön [mindegy, hogy valaki homoszexuális, muzulmán, alkoholista vagy keresztyén, egyenlő Isten előtt] „Mindegy, hogy cigány, koldus, fogyatékkal élő, alkoholista, prostituált, meleg, muszlim, vagy bármi más. Ha Isten minden energiáját, minden szeretetét, minden kreativitását arra használta, hogy lelket lehelve bele őt is életre keltse, ugyan ki vagyok én, hogy bármilyen mértékkel is lebecsüljem azt a drága teremtményt? Ki vagyok én, hogy azt mondjam: értéktelen(ebb)?”

    Az Ige állítja, hogy a „világ”nak, a bűnnek élő embert gyűlöli az Isten [értsd világi, Istentől elszakadt ember]. Kuyper így foglamaz: „… ebből az elkerített részből, ebből a gyülekezetből, ebből a népből, egy új világ, új ég és új föld fog egy napon megjelenni, Isten csodálatos munkája nyomán. A föld nem pusztán arra van, hogy elő lehessen hozni belőle a választottakat, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a kiválasztottak emberek; ezen emberek egy egészet alkotnak, egy kollekciót, egy organizmust; ezen organizmus a teremtésben gyökerezik; és mert e teremtés Isten bölcsességének visszatükröződése és keze munkája, Isten elrendezése nem lesz semmivé, hanem ama napon Isten világot illető akarata tökéletesen megvalósul.” Kuypernél az imago Dei csak a választottakra vonatkozik.

    Szóval szerintem ne induljunk el két párhuzamos egyenes mentén. Ön állítja, hogy ember a fentebb felsorolt élettű egyén, én ezzel egyetértek. Ilyenformán egyenlő mindenki Isten előtt. De kiválasztottságában és Isten szeretete szempontjából nem azok.

    Üdvözlettel.

  7. Oláh János

    Sokféleképp meg lehet közelíteni a témát,a hibás (szánt szándékkal,vagy tudatlanságból) megközelítések gyökere úgy látom egy igazán lényegi hiba: Mikor a szeretettel próbálja valaki a hamisságot,a bűnt „elfedezni”. Isten hamis szeretetével manipulálva. Soha,tehát soha nem hágja át az igazi szeretet az igazságot! Lehetne ezt még igékkel alátámasztani,és „ragozni” a dolgot,de úgy gondolom egy keresztény tudja miről beszélek.

  8. Ullmann Antal

    Tisztelt Homoki Gyula, kedves Gyula! Köszönöm írását, gondolatait. Akár a homoszexuálisokról, melegekről is – bár Ön valóban éppen csak halkan utal, s íme, mégis van, aki hörögni-hőbörögni kezd a hozzászólók közül… De vajon mire fel…? – költői kérdés.
    Egyetértek mindazzal amit Ön írt, és ahogyan írta azt: meggyőződésem, hogy ez a jézusi hangvétel az, amire érdemes és kell is figyelni. Viszont azt is látom, némely betűcséplő hozzászólók akadékoskodásban jeleskednek, ismerős számomra is ez a fajta hozzáállás egyházunkon belül: Európa középső részén ez nem ritkaság. Elgondolkodtató és engemet megbotránkoztat az, amit pl. Önnek a „chromatius” nevő hozzászóló posztolt… Nem hiszem, hogy mindenre reagálni kellene, hiszen Önt látványosan provokálják…
    Ön őrizze meg bölcsességét és azt a lelkületet, ami írásában is látszik… Önnek sem lesz könnyű élete a gáncsoskodók, az újfarizeusok miatt, de ne féljen soha, az Isten ott áll Ön mellett. Urunk gazdag áldását kérem életére, szolgálatára, testvéri szeretettel: Bajári-Ullmann Antal református (A.B. u H.B) lelkész (Erdélyből származó, Németországba települt…).

  9. „Homoszexuálisok? Jól sejtem, hogy már rántod is a kést, de legalábbis a baseball-ütőt, és „vernéd, amíg élet van benne”. (Igen, ezt is hallottam egyszer saját fülemmel egy teológustól.) ”
    Az ilyen teológust (vagy bármicsodát) a lánctalpak alá. Istenük átkozott, szentlelkük démon.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .