Archívum

május 2016

Browsing

Különös dolog a kórusban éneklés. Megtapasztalni, ahogy a magányos hangokból, gyakorta diszharmonikusan összecsengő különböző dallamokból végül valami fenségesen gyönyörű születik. Olyan ez, mint amikor mélyet lélegzel a szinte fájdalmasan tiszta hegyi levegőből: a szmogos, szürke hétköznapi rohanásból egy percre valószerűtlen nyugalomban landolsz.

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket…

“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. De a pohár fenekén ott van Isten.”  (Heisenberg, bár egyesek Newtonnak tulajdonítják) Míg bele sem kortyoltál a tudományba, addig igazából el sem gondolkodtál, nem érdekelt a cáfolat; mondtak valamit és te feltétel nélkül elfogadtad. Hittél. Aztán belekóstoltál, találkoztál ellenérvekkel, megálltál…

Van egy jó és egy rossz hírem. Mondom a rosszat előbb: megtörténhet. Nem vagyok paranoiás, és igyekszem a gondolataimat nem azzal megtölteni, mit nem szeretnék. Van viszont egy pár dolog, amelyről gyerekkorom óta hittem, hogy velem nem történhet meg.

 „… azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10b) Tititiririti-tiriri-tititirititiriri, Türütürürürü-türü-rütütürürü… Ugye ismerős a dal? Ha esetleg nem, akkor elárulom: a Trónok harca főcímdalának professzionális átírása ez (biztos vagyok benne, hogy már dúdolod is a fejedben). Igazából keveseknek kell bemutatni napjaink – minden valószínűség szerint –…

Egyik reggel a magam megszokott tempójában haladtam (ami inkább nevezhető loholásnak, mint sétagaloppnak), és a vasútállomáshoz vezető utcán egy asszony araszolgatott előttem, jól megtömött táskákat cipelve. Megelőztem. Erre ő is rákapcsolt és visszaelőzött. Nem sokáig bírta, megint lehagytam. Amikor már sokadszorra ért utol a néni, levegő után kapkodva…

Kezdetben volt az üresség, szívben és gondolatban. Üresség, amely megbénította az értelmet, elnémította az imát, amelyből sem kiáltani, sem menekülni nem tudtam, nem lehetett. Egy szó kellett csupán, hogy vereséget szenvedjen; egy szó, amelyben erő és hatalom van. De a néma, süket üresség nem eresztett markából – bár…

Három kép, élmény, tapasztalás forog a fejemben, amikor az istenfélelemről beszélek. Először gyerekként látom magam, amint egy nyári estén a konyha ajtajánál állok a lépcsőn és éppen a dörgések, villámlások, csattogások kíséretében felkerekedő vihart figyelem. Egyszerre félek, rettenek meg minden egyes morajlásnál, és mégis mélyen vonzónak, bámulatosnak tartom…

„Most erősnek kell lenned” – súgják együtt érzően, megölelnek, szorongatják a kezed, hosszan és bátorítóan próbálnak rád nézni. „Most erősnek kell lennem” – mondogatod görcsösen magadnak. De ezek most csak tartalom nélküli szavaknak tűnnek, mert képtelen vagy felfogni igazi jelentésüket, megragadni az erőt, melyről mindenki beszél körülötted. Te…

Mi jut eszedbe, ha azt mondom: jámbor? Talán semmi, hiszen a hétköznapi beszédünkben nem sűrűn kerül elő ez a szó. Nekem elsőre egy jószág képe ugrik be, amely engedelmesen baktat a gazdája után. Pedig maga a kifejezés egy kicsit mást jelent. Az számít jámbornak, aki tiszteletben tartja a…