„Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Máté 25,40
Amikor aprópénzt dobsz a perselybe vagy egy koldus kalapjába, amikor a tizeded a templomnak adod vagy segítesz egy családtagnak – Istennek adsz. Annak az Istennek, akitől mindenedet, amivel rendelkezel, áldásként kaptad. Mire gondolsz, amikor adsz? Megpróbálod a lehető legkevesebbel megúszni keresztyén kötelességedet vagy „jókedvű adakozó” vagy, aki csendben, diszkréten és – lehetőségeihez mérten – bőkezűen ad?
Nem az számít, pontosan mennyit adsz, az számít, hogy áldozatot hozz. Azt mondhatod: neked nincs fölösleged, amiből adhatnál. De Isten nem is a fölöslegedből kér, hanem abból, ami számodra is értékes.
Ma gondolj Jézus önfeláldozó szeretetére és legyen Ő az előtted álló példa. Isten szerető Isten, aki ad, és minket is adakozásra hív. Lehet, hogy a templomban az adakozás választható tevékenység, de valójában Isten mindnyájunktól elvárja, hogy megosszuk másokkal, amink van. Tegyük ma ezt, és tegyük örömmel!
Kihívás: Adakozz! Mondj le édességről, cigarettáról vagy valami olyasmiről, amit szeretsz. Az árát add valakinek, aki rászorul.
Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek” (Lukács 6,38). Miért esik mégis nehezünkre teljesíteni kérését?
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
