Archívum

február 2016

Címke

Néhány évvel ezelőtt imasétára indultunk páran. Kettesével jártuk az utcákat, de nem egymással beszélgettünk közben, hanem Istennel. Figyeltük a mellettünk elhaladó emberek arcát, mozgását, testbeszédét, megpróbáltuk kitalálni, milyen élethelyzetben lehetnek most, és az Úr elé vittük őket. Meglepő volt szembesülni azzal, hogy mennyi meggyötört lélek jött elénk aznap……

“És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Mózes 1,31 „Fűben, virágban, dalban, fában (…) látható az Isten. ” [1] Hihetetlenül megkapó pillanat az, amikor egy séta alkalmával felfedezed a körülötted lévő világot, meglátod egy pillanatra azt, amire Isten a kezdetek kezdetekor azt mondta „igen jó”. Amikor…

Úgy tapasztaltam eddigi kulturális kalandozásaim közepette, hogy mi, magyarok, különösképpen nagy becsben tartjuk az étkezéseinket, a főzést, a megterített asztalt, a gondos előkészítést. Szeretünk enni. Mégpedig sokat és jót. Zsírosan, húsosan, fűszeresen. És így sajnos nem egyszer esünk bele már-már a falánkság bűnébe − amolyan széleskörűen elfogadott bűnné…

“Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal. 6,2) Biztosan vannak terheid. Van olyan kereszt, amit csak te cipelhetsz, és úgy érzed, senki másnak nem adhatod át, senki nem fog neked segíteni a cipelésében. Talán oly nehéz a súlya, hogy már nem is bírod. Ha…

Csak öt percet…− mondod, s megnyomod a távirányítót. És már magával is ragad a varázslatos világ. Olyan emberek történeteibe élheted bele magadat, akik sorsa nagyon különbözik a tiédtől. Amikor aztán jön a stáblista, te egy mély sóhajjal tudomásul veszed, hogy − sajnos vagy hála Istennek − vissza kell…

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (Zsolt 91,15a) Talán nem leszek tiszteletlen azzal, ha azt mondom, a Szentírás alapján a böjt a hívő embernek olyan, mint a repülőgépnek a kifutópálya. Nem csupán azért tud repülni a repülőgép, mert végigszáguld a kifutópályán,…

Fotó: Agócs Írisz

Két nap múlva kezdődik a húsvétot megelőző nagyböjti időszak. Azt tapasztaltam, hogy még a régi motoros hívők számára is fejtörést okoz ez a fogalom. Éppen ezért kicsit mostohán bánunk vele, és inkább békén hagyjuk, ahelyett, hogy megélnénk a hétköznapjainkban.

„Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever?…

„Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” – Lk 17,10. Szeretek kalandozni, bár én csendes duhaj vagyok – a koponyacsontomon belül bújik meg az a világ, melyben újra és újra útra kelek. Gyerekkorom egy része a szamuráj-korszak véres csatáinak hősei közt telt. Újabban valahogy ösztönösen…

Ismered azt az érzést, amikor tehetetlenül ülsz az ágyon, folyamatosan kattog az agyad, nem tudod, hogy mit tegyél, és azon gondolkodsz, vajon hol rontottad el, mikor kellett volna másképp. Velem pontosan ez történt pár nappal ezelőtt. Nem akartam ilyen drámaian nyitni, mert igazából csak egy beadandóról volt szó.…