„… hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsolt 37,8/b)
Különbözőek vagyunk s különbözőségeinkből adódóan egy adott szituációt megélhetünk szelíden vagy vérmesen, nyugodtan vagy idegesen, békésen vagy erőszakosan. Egyeseknél a szelídség egy született jellemvonás, másoknál kemény tanulás, önreflexió során alakul ki. Az én meggyőződésem, hogy a szelídség tanulható, de ez a tanulási folyamat nem egyszerű, hiszen a saját természetünket kell legyőzni, ráadásul sokszor mindezt már-már feladva az önkontrollt, a kitörés határán egyensúlyozva.
Kedves TeSó! Nem tudom, hogy te melyik típusba tartozol; nem tudom, hogy amikor elszakad a cérna te csendben, vagy épp egy heves rúgással, asztalra csapással, valaminek a földhöz vágásával vagy épp kiabálással dolgozod fel a feszültséget. De azt tudom, hogy ha igazán akarod, akkor tudsz ebben változni, fejlődni. Ehhez szükséged lesz Urad segítségére, aki ha őszintén elé viszed, akkor meg is tud ebből szabadítani. Tedd meg ma az első lépést ezért, hisz „boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5,5).
Kihívás: Ne hangoskodj, ne légy erőszakos, de légy kedves, türelmes!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
