„Felkerekedett tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon. Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor a Zíf-pusztában, a hegyvidéken lakott, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe. Dávid látva, hogy Saul kivonult ellene, és az életére tör, a Zíf-pusztában az erdőségbe vette be magát. Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Ne félj – mondta neki –, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament.” (1 Sám 23,13-18)
Az én egyik kedvenc bibliai alakom Jónátán, Sámuel könyvének mellékszereplője. Ő egy olyan mellékszereplő, akinek az élete cseppet sem mellékes, így voltaképpen a szerepe sem az. Igazából ő inkább egy főszereplő, aki Dávid király mellett végig a háttérben marad. Kedves Olvasó, ha néha úgy érzed, hogy te csak mellékszereplő vagy, Jónátán alakja emlékeztessen arra, hogy nem vagy mellékes! A saját életének mindenki főszereplője és a Nagy Király barátjaként nagyon is számít a személyed. Épp ezért igenis fontos hogyan élsz, mit teszel.
Ezen felül számomra két tulajdonságától különleges Jónátán:
- Tudott kicsi lenni. Ellentmondva a minden ember szívében ott élő hatalomvágynak, a környezet nyomásának, a szokásrendnek, szembeszállva az apja elvárásával, Istenre figyelve lemondott a trónról Dávid javára. Bár mennyei távlatból nézve az sose volt az övé, így „nem volt nagy kunst” lemondani arról, amit Isten másnak szánt; de emberi szemmel és szívvel ezt felismerni, elfogadni, és nem beállni Saul mögé a sorba, az már nagy dolog. Jónátánban ott volt az a lelkület, mely ki tudja mondani: „Neki növekednie kell, nekem pedig alászállanom…” (János 3, 30)
- Tudott hűségesen és jól szeretni. Ennek a mély baráti szeretetnek az egyik legszebb mozzanata a fenti igerész. Jónátán elmegy meglátogatni Dávidot a bujdosásában. Nem volt ez veszélytelen vállalkozás számára, mégis megy. Amire az ellenség legnagyobb erőfeszítésével sem képes, azt a baráti szeretet megoldja: megtalálja a bujdosót. Sokféle barát van, s lehet, hogy mind szeret, de nem minden barát tud jól szeretni. Jónátán attól szeret jól, hogy nem elsiratni megy a régi szép időket, nem tippeket ad a Saul elleni harchoz, hanem erősíti Dávid Istenbe vetett bizalmát. Azt adta, amire a barátjának ott és akkor szüksége volt. Ez pedig mindig a lehető legtöbb. Vajon mennyire kitartó, akadályokat áthidaló az én szeretetem? Tudom-e a jót jól adni annak, akinek szeretném?
Kihívás: Kedves bibliai alakunk életéből ragadjunk meg egy mozzanatot, azt igyekezzünk megvalósítani!
Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára
