12722428_1021911104540678_540866719_o

“És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Mózes 1,31

Fűben, virágban, dalban, fában (…) látható az Isten. [1]

Hihetetlenül megkapó pillanat az, amikor egy séta alkalmával felfedezed a körülötted lévő világot, meglátod egy pillanatra azt, amire Isten a kezdetek kezdetekor azt mondta „igen jó”. Amikor a mindennapi rohanásodban az ég felhőiben felismered az Isteni hatalmasságot… az erős fatörzsben, a zsenge fűszálban, a leheletnyi virágszálban a gondviselést… a szélben az erőt…

Kedves TeSó, mikor néztél a téged körülölelő természetre csak egy pillanat erejéig is úgy, mint az Isten ujjlenyomatára? Mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy percekig szinte belemerülj az ég látványába? Mikor hagytad, hogy a természet csendjében, a fák között, a friss fűben, a szitáló esőben vagy épp az ébredező napsütésben megérintsen az Isteni jelenlét?

A természet Isten dicsőségét hirdeti. Megállít, és eszedbe juttatja, hogy milyen csodálatos is a te Urad. Hálára indít, magasztalásra − de ehhez az kell, hogy egy pillanatra megállj és ráfigyelj.

Kihívás: Vegyük észre a természet szépségeit és csodáit! Isten csodálatos világot adott, örüljünk, és adjunk érte hálát.

[1] Wass Albert: Látható az Isten

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .