indiaprosper-listen-1024x681

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (Zsolt 91,15a)

Talán nem leszek tiszteletlen azzal, ha azt mondom, a Szentírás alapján a böjt a hívő embernek olyan, mint a repülőgépnek a kifutópálya. Nem csupán azért tud repülni a repülőgép, mert végigszáguld a kifutópályán, a felszállásához szükséges az is, hogy elegendő (megfelelő) sebességre tegyen szert. A böjtnek ugyanis mindig van célja és a cél elérésében csupán egy eszköz a böjt. Talán ott megy félre sokszor a mi református böjt-értelmezésünk, hogy leragadunk az eszköznél – hogyan böjtöljünk és hogyan nem, mit lehet és nem lehet böjtkor tenni, enni. Pedig az eszköz változhat, a cél marad ugyanaz. Ez a lényege Jézus tanításának is a böjtről: mert amellett, hogy beszél arról, hogy a böjt része kell legyen a szolgálatnak és imádsággal használva hatékony fegyver a gonosz erők ellen (Mk 9,29), elmondja, hogy tanítványainak nem kell böjtölnie, amíg közöttük van (Mt 9,15). Azaz amíg Jézus a tanítványai között van, addig az ő testi jelenlétét kell felhasználniuk (eszköz), hogy közel kerüljenek Istenhez (cél). Kérdezniük és hallgatniuk kell Őt, át kell élniük, milyen vele imádkozni és milyen, amikor megmossa a lábukat a Vőlegény. Mindezt azért, mert Jézus 12 különböző egyéniségből tanítványi közösséget akar formálni, amire evangéliumot bíz.

A böjtnek célja volt Jézus életében, amikor ezzel készült a Kísértő támadására és célja kell legyen a mi életünkben is. Mert a céltalan böjt egyben értelmetlen is. Erre figyelmeztet minket az ősegyház perikóparendjében[1] böjt első vasárnapjának rögzített igeszakasza, amelyet feljebb olvashattok. Ha csak ránézünk az igére, egy dolog rögtön feltűnhet benne: mennyire aránytalan. Öt állítás van benne, ebből egy szól az ember cselekvéséről (Ha kiált hozzám…) és négy pedig mindarról, amivel Isten válaszol (meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt). A kiáltás eszköz arra, hogy Isten megmutassa, mi mindent tud tenni. Egyetlen kiáltásodra négyféleképpen felel: meg tud hallgatni, veled van a nyomorúságban, kiragad a nyomorúságból és meg is tud dicsőíteni. A böjt pedig egy formája lehet ennek a kiáltásnak.

A böjtnek imádság és igekapcsolat nélkül nincs sok értelme, mert akkor már inkább rólunk szól (és így  nevezzük méregtelenítő-kúrának), és nem arról, hogy meg szeretnénk tapasztalni, mit tud elvégezni velünk és rajtunk a Teremtő, aki szövetségeséül választott minket. Ezért szerves része a böjtnek az istentiszteleten való részvétel. Igen, TeSó, nem templomba járás, hanem r é s z v é t e l. Részvétel imádsággal, énekléssel, az igére irányuló, aktív figyelemmel. Részvétel egyedül és családosan.

Nem tudom, próbáltál-e már nem csak passzív befogadója, hanem résztvevője lenni az istentiszteletnek. Amikor nemcsak végigásítja az ember azt az egy órát, esetleg képzeletben pontozva az emberek öltözetét hanem átéli, milyen erővel töltheti fel őt Isten közelsége és milyen reményt, hitet kaphat a gyülekezetben. Próbáld ki egyszer és mindig vágyni fogsz rá, hogy részt vehess az istentiszteleten!

Ha böjtkor elhatározzuk, hogy résztvevői leszünk az istentiszteletnek, akkor ez a gyülekezeti alkalom eszköz lesz arra, hogy erősödjön a hitünk és felkészüljünk a húsvét titkának befogadására. Eszköze lesz ennek a mindig hamisan, hangosan és lassan éneklő néni/bácsi is, mert őket hallgatva eszünkbe juthat, milyen könnyű eltérni a dallamtól és Istentől is, ha nem figyelek rá. Eszköze lesz ennek az a néni/bácsi is, aki egy szem cukorkát szeretne felbontani, de olyan komótosan, hogy máskor annyi idő alatt három zacskóval is végezne.  Eszköze lesz ennek az igehirdető, akinek talán zavar a hanghordozása, a beszédtempója, de Isten igéjét szólja. Eszköze lesz ennek a kényelmetlen templompad is, mert rájöhetsz, hányszor kell Istennek elvinnie a kényelmetlen helyekre, helyzetekbe, hogy végre-valahára meghalld, mit mond. Eszköze lesz ennek maga a gyülekezet is minden fogyatékosságával és bűnével együtt.

Azok az eszközök, amiket nem használunk, beporosodnak, megrozsdásodnak. Ezért biztat bennünket igénk: Isten szeretne téged meghallgatni, szeretne veled lenni a legnehezebb helyzeteidben, szeretne szabadulást látni és szabadulást adni az életedbe, és szeretné, ha meglátszana a hétköznapjaidon és a sikereiden is, hogy Ő veled van. Ehhez az eszköz a kiáltás. Kiáltás böjttel.

TeSó, a mai nap ne légy néma Urad előtt! Családunkkal együtt menjünk istentiszteletre! (Ha valaki egyedül él, rokonával vagy barátjával).

Írd meg nekünk pár mondatban, mi volt a mai igehirdetés alapigéje, és milyen személyes üzenetet kaptál belőle!

Laskoti Zoltán

[1] perikópa (jelentése: kivágni, körbevágni) – egy igeszakasz, amelyet kiválaszt az igehirdető és beilleszti az istentisztelet rendjébe

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .