2015. november havi bejegyzések

A ragaszkodás ára és jutalma

micaiah-before-ahab

A történet helye: 1Királyok 22, 1–38

Salamon király uralkodását követően az egységes Izráel megszűnt tovább létezni, hisz Roboám és Jeroboám királyok már egy kettészakadt országban uralkodnak. Az északi országrész Izráel, Samária központtal, a déli országrész pedig Júda, Jeruzsálem központtal. Nagy általánosságban az jellemző a királyokra, hogy az északiak bálványimádóbbak, hűtlenebbek, a déliek pedig hűségesebbek Istenhez. Az északi országrész hamarabb esik Asszír fogságba, de a déli országrészt sem kerüli el a romlás, hisz a babiloniak ereje őket is megtöri és elhurcolja.

olvasás folytatása

Én és jómagam

12231490_10204760012859533_2043716341_n

Az utóbbi időben nagyjából négy különböző bejegyzést írtam ide. Mind a virtuális fiókomban maradt, egyiket sem küldtem tovább. Jellegtelennek tartottam, semmitmondónak, úgy éreztem, nincs semmi új és eredeti témám, a cikkek nem tűntek elég „andisnak”ahhoz, hogy könnyű szívvel közzétegyem őket.

Tipikus. Amely gondolatmenetben minden út Rómába vezet, abban Róma én vagyok. Bármi van, az belőlem indul, belém tér vissza, s lassan belekeseredem az egoizmusomba.

olvasás folytatása

Elmenni és visszatérni

d66

„Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb, a hadseregparancsnok fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edómban található férfit. Hat hónapig maradt ott Jóáb egész Izráellel, míg ki nem irtott minden Edómban található férfit. Akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival együtt, akik apjának az emberei voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. Elindultak Midjánból, és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki. Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát. Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között. Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy Jóáb, a hadseregparancsnok is meghalt, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba! A fáraó ezt mondta neki: Miben szenvedsz itt hiányt, hogy most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmiben, de azért mégis bocsáss el engem!” 1Királyok 11,15-22
olvasás folytatása

Újbor – új bor

A bűn valami iszonyatos dolog, ha Isten megengedte ezt.” M’gogo az őserdei bennszülött jut erre a felismerésre a buyufa alatt. A bűn csakugyan rettenetes dolog kell, hogy legyen. Amikor első fiunk megszületett, mindennél tisztábban értettem meg ezt. Akkor fogtam fel igazán, hogy mit is jelent, hogy Isten az egyszülött Fiát adta helyettünk áldozatként. Megértettem, hogy ez lehetetlenül nehéz és érthetetlen. És ott vér folyt. Igazi, piros, fájdalmas vér. Ezért nem lehet egyszerű szüreti hálaadás az újbor alkalma. Emlékeztetnie kell a kelyhekben felénk nyújtott bornak Jézus Krisztus kiömlő vérére. Ez a vér az, ami egyedül képes bűnöket lemosni ˗ az én bűneimet. Évről évre bizonyítja ezért az újbor Isten napról napra megújuló kegyelmét. Nagyszerű lehetőség ez az igazi bűnbánatra, bűnvallásra, és az elhallgatott, eltitkolt, elnézett, lekicsinylett és figyelembe nem vett bűnök komolyan vételére. Arról beszél, hogy nincs kis bűn, mert nincs kis kereszthalál, és nincs apró, vérző seb Jézus kezein és oldalán. Így adjunk hát hálát az újborért!

communion-cross-with-jesus

olvasás folytatása