„Derítsd ki, hogy mire vágysz, és vesd utána magad úgy, mintha az életed múlna rajta! Hogy miért? Mert pontosan ez a helyzet!” (Les Brown)
Rájöttél már arra, hogy mi az, ami megmozgat, lelkesít, ami beindítja a gondolataidat, amitől újra és újra azt érzed, hogy léted értékes és jelentőséggel bíró? Azokra a dolgokra gondolok, amelyekért képes lennél áldozatokat is hozni vagy önmagadon változtatni, ha kell. Vagy kész lennél érte újra és újra megtenni még egy „utolsó” lépést akkor is, ha már úgy érzed, nem megy. Van ilyen vonzerővel bíró álmod? Én még nem jöttem rá, mi lehet a konkrét rendeltetése Istennek az életemmel. S bár, fontosnak tartom a fenti kérdéseket, szerintem lehetetlen csak úgy rájönni a válaszokra.
Szóval azt hiszem, rengetegen vagyunk vele úgy, hogy nagyon is homályos, mi az álmunk az életben. Neked vannak pontos, valóságosnak elképzelt céljaid? Olyanok, amelyeket igazán fontosnak tartasz és komolyan veszel, olyannyira, hogy teszel is érte? Tudod, arra jöttem rá, hogy, ha nincs ilyen álmunk, akkor nincs, ami erősítse bennünk az elszántságot ahhoz, hogy készek legyünk változtatni az életünkön, s benne a dolgokon, melyek akadályoznak a növekedésben.
Persze van, hogy ha valaki elég sok időt tölt azzal, hogy keresi a helyét az életben sikertelenül, akkor idővel kísértést érezhet arra, hogy megadja magát a reménytelenségnek és úgy döntsön, beéri azzal, ami van. Főként, ha az ember nincs tisztában a belső értékeivel és erősségeivel. De ha feladjuk azt, hogy legyen egy igazán értékes álmunk, akkor talán egész hátra lévő életünkben be kell majd érnünk egy homályos képpel, mely azért nem lett valósággá, mert nem jártunk utána. Ne adjuk fel a keresést! Higgyünk abban, hogy van értelme!
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok (…) Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál…” (Máté 7,7-8)
Ez az isteni gondolat cselekvésre ösztönöz, azt sugallva, hogy ha igazán akarunk valamit, legyen az egy válasz, egy ötlet, bármi, nemcsak kérnünk kell Istentől, de keresnünk is kell. Mert mi van, ha az álmokhoz is ugyanúgy megannyi apró lépés vezet, mint általában a világon bármihez? Mi van akkor, ha bármennyire akarjuk azt az egy „nagy” választ a kérdéseinkre, a megoldás ezernyi féle apró megtapasztalás által fog érkezni, melyeket nekünk kell felfedeznünk, megélnünk tetteink által, nekünk kell észrevennünk őket a pillanatban vagy önmagunkban. Isten időben megadja a válaszokat, de sajnos gyakran semmi nem történik mindaddig, míg el nem indulunk. Míg meg nem küzdünk érte. Míg meg nem tesszük az első és aztán a következő lépést afelé a bizonyos homályos kép felé, melyet szeretnénk egyre tisztábban látni.
Van, hogy az élet s a szürke hétköznapok elfeledtetik velünk mire is vágyunk igazán. Ne féljünk hát beismerni önmagunknak, hogy van, mikor még azért is meg kell küzdenünk, hogy legyen egy álmunk!
Találjunk magunknak célokat, melyek valóra váltásában látjuk az értelmet. Aprócska majd nagyobb álmokat, melyeket örömmel, szeretettel valósítunk meg. John Maxwellnek, az egyik kedvenc szerzőmnek is ez a véleménye: „Az álomnak nem kell feltétlenül nagyszabásúnak lennie; elég, ha a jelenlegi önmagad fölé nő. A méret nem határozza meg a jelentőséget.” S ezt is mondja: „Egy világos álomért megéri küzdeni.”
Kezdd el újból megálmodni a mindennapjaidat! Ha nincs világos álmod, amelyet tisztán látsz magad előtt, akkor tégy meg érte mindent, hogy legyen, és tartsd fontosnak, hogy elérd! Találd meg azt a valamit, amit szívből, szeretettel tudsz csinálni már most, a jelen pillanatban! Azt a fajta tevékenységet vagy azokat az apró tetteket, amelyek lelkesítenek, amelyek élettel töltik meg a napjaidat! Találj valamit, ami nagyobb nálad, s ezáltal arra késztet, hogy felnőj hozzá. Amiért úgy érzed, megéri tenni, megéri időt, türelmet, kitartást, szeretetet, lelkesedést fektetni bele. Megéri változni érte. Kísérletezz, légy kreatív és ne sajnáld rá az idődet! Mert valóban ettől függ a te életed és mindazoké, akikére hatással vagy!
„Soha ne feledd, hogy egy csodálatos és egyedülálló lény vagy, olyan adottságok, tapasztalatok és kedvező lehetőségek birtokosa, amelyek még soha, senkinek nem adattak meg – és soha nem is fognak. A te felelősséged kiteljesíteni önmagadat – éspedig nem csupán a saját javaidra, de mindenki máséra is.” (J. C. Maxwell)
Dolenai-Balogh Beáta
