Futótűzként terjedve egyre több országban válik legálissá a gyilkosság. Világszerte gyilkosok klubjai alakulnak, melyekhez bárki csatlakozhat. Egyszerre több helyszínen is szerveznek gyilkos felvonulásokat azt hirdetve, hogy az öldöklés mennyire felszabadító tevékenység és egyértelmű megoldása a globális népességrobbanásnak. A kereskedelmi csatornák fő műsoridőben bemutatott show-műsoraiban megismerhetjük a Nobel-díjas fizikust, az elismert költőt és a világszerte híres celebet, akik végre nyíltan beszélnek eddig titkolt gyilkos életmódjukról. Könnyeikkel küszködve mondják el, mennyire boldogok, hogy végre önfeledten élhetik az életüket, és ezentúl senki nem fogja üldözni őket ösztöneik miatt – sőt, már népes rajongótáborral is rendelkeznek a közösségi portálokon. A vallásosak azonban vitáznak. Egyre inkább teret hódít a nézet, miszerint Jézus a gyilkosokat is szereti. Fogyóban vannak azok a bigott keresztyének, akik vallják, hogy Isten gyűlöli a gyilkosságot. Felfoghatatlan, hogy egyesek mennyire nem képesek haladni a korral! Hiszen a gyilkosság az egyik legjobb és legérdekesebb módja a szabadidőnk aktív eltöltésének…
Kedves TeSó, vajon mikor jön el az ideje egy ehhez hasonló szenzációnak? Persze, most olvasva mindezt azt gondolod, hogy ilyen sosem lesz. A gyilkosság a világ minden országában komoly büntetéssel sújtandó bűncselekmény. Ám ha a fentieket a homoszexuálisokkal kapcsolatban olvasnánk, akkor egészen más megvilágításba kerülne a helyzet. Jó, jó, hát az ember hadd éljen már azzal párkapcsolatban, akivel szeretne! Demokrácia van meg szabadság, és különben is tiszteljük egymást annyira, hogy egymás hálószobatitkait nem fejtegetjük! Miért bánt az egyeseket, ha két férfi akar nevelni egy gyermeket, esetleg két nő (vagy három) hivatalosan is bejegyzett élettársi kapcsolatban szeretne élni? Nincs ezzel semmi gond. A gyilkosság az más tészta!
Félreértés ne essék, nem ítélkezünk. E cikk írója nem kevésbé bűnös lélek, mint egy gyilkos, parázna, hazug vagy csaló ember. Amikor odaborulok az Isten lábaihoz a bűneim miatt, mélységes szégyenemben szinte Hozzá sem merek szólni. A minap azonban ugyanezt a szégyent éreztem, amikor megláttam egy társkereső műsor reklámját – ahol három párból kettő homoszexuális kapcsolatot hirdetett. Szégyelltem magam, és titkon csendben azt suttogtam az Istennek, hogy nem értem, miért szeretsz minket annyira, hogy feláldoztad a Fiad értünk! Nem értem az Istent, és talán ezzel nem vagyok egyedül. Nem értem az embereket sem: látom a keresztyén ismerőseimet a szivárványszínű profilképeken, és olvasom a támogató kommenteket is. Már nem azon folyik a vita, hogy legális-e a melegházasság, hanem azon, hogy vajon mennyi ideig kell a szivárványszínű profilfotónkat posztolni!
Nem szeretnénk igéket vagdosni a fejetekhez és bizonygatni az igazam. Mondhatjátok, hogy szűklátókörű vagyok. Valóban nem kell ide özönvíz, hogy elpusztuljon az emberiség – előbb-utóbb belefulladunk a saját mocskunkba. Noha őszintén egyet értek azzal, hogy Jézus szereti a homoszexuális embert – csak magát a homoszexualitást nem tűri, épp ahogyan a gyilkosságot sem. Nem értek egyet azzal, hogy a meleg felvonulásokat a szélsőséges erők fegyverekkel verjék szét – de azzal sem, hogy a közösségi médiában folyamatosan az orrunk alá tolják a paráznaság bűnét, mint új divatőrületet!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy vannak egészen pici „vétkecskék” és vannak elfogadhatatlan bűnök. Pedig jól tudjuk, hogy nincs különbség – Isten előtt a bálványimádás, a hazugság, a gyilkosság vagy a paráznaság egyenértékű cselekedet. Elhitetjük magunkkal, hogyha több ezer, több millió ember ugyanazt a bűnt elköveti, akkor az nem is olyan rossz, s akkor én is megtehetem… Végül normális lesz, ami valójában természetellenes.
TeSó, ne gyűlöld azt az embert, aki azonos neművel él párkapcsolatban! De mondd el neki a legnagyobb szeretettel, hogy amit tesz, az bűn. A bűn zsoldja pedig halál. Ez ilyen egyszerű.
Menyus
11 hozzászólás
értem a célját a bejegyzésnek, valahol biztosan segítő szándékú. de az, hogy gyilkosokkal egy lapon említed azt, aki a saját neme iránt érez vonzalmat… bocsáss meg, de nálam kicsit kiverte a biztosítékot. Szerintem van különbség, ha valaki rossz szándékot érez valaki iránt és pusztítani akar, vagy éppanyi jó szándékkal meg jó érzésekkel van tele mások irányába mint te, csak nem tudja irányítani a szerelme célpontját. Ha már odaírjuk, hogy nem ítélkezünk, és tényleg segíteni akarunk, akkor ne úgy beszéljünk már egy meleg emberről, mint aki gyilkosként rombolja a társadalmat, hanem akkor szeretettel, és tényleg nem ítélkező, segítő szándékkal. Valószínűleg ha én meleg lennék, és olvasnám ezt a bejegyzést, minden összetörne bennem, és eszembe nem jutna keresztyén emberhez fordulni segítségért. Szóval, én, keresztyén hetero emberként értem az álláspontodat, és tudom, hogy most nincs benned rossz szándék. Csak kérlek, kicsit több szeretetet…
Isten szemében minden bún egyforma,a bűn büntetése a halál.Ne akarjuk a szeretet szirupjával leönteni és megmagyarázni a bűnünket.A bűnt gyűlölni a bűnöst szeretni kell, ahogy Jézus is tanította.Jézus soha nem a bűn hanem a bűnös mellé állt . A parázna asszonynak is azt mondta,menj el és többé ne vétkezzél,hogy rosszabbul ne legyen dolgod.
Sose felejtsük el Isten kegyelmes de igazságos.
Szerintem a hasonlat undorító. A szeretet pedig nem süt át a cikkből. Mindent és mindenkit általánosít, feketén és fehéren mutat be mindent. Az embert pedig meg sem lelni a Pride bűzölgő példája alatt. Ajánlom Philipp Yancey-t olvasásra. Talán a hangnemet érdemesebb lenne tőle megtanulni.
Köszönöm az építő véleményeket! 🙂 Mindenképp szerettem volna olyan kontrasztot állítani elétek, ami (kicsit) kiveri a biztosítékot, és ez látszik a hangnemen is – ami nyilvánvalóan a szöges ellentéte annak, ami manapság mindenhonnan hallható. A dolog nem véletlen. Igazatok van abban, hogy az emberhez szeretettel kell fordulni, ez iszonyú fontos. A szeretettel odafordulás a gyakorlatban is legyen szeretet! NEM léleksimi meg bünti-puszi. Isten szeretete és a Vele való kapcsolat nélkül ez a „szeretettel odafordulás” (sem magamhoz, sem máshoz) bizonyosan nem fog működni.
Hol mondja Jézus, hogy menjünk el és monduk el másoknak, aki azonos neművel él, hogy amit tesz az bűn? Azt hiszem én másfajta küldetést ismerek Ld Máté 28,19-20. Két cikk amit ajánlok elolvasásra:
http://careynieuwhof.com/2015/07/5-stupid-things-the-church-needs-to-stop-doing-to-make-progress/
http://careynieuwhof.com/2015/06/some-advice-on-same-sex-marriage-for-us-church-leaders-from-a-canadian/
Azt hiszem van még mit tanulnunk Jézus Krisztustól. És ami számomra a legfélelmetesebb, hogy ítélkezéseink az Ő nevében történnek. Krisztus követésről beszélünk, miközben ugyanott járunk mint amikor tűzzel vassal keresztyénné akarták tenni a világot. Mire hivatkozunk? Jézus a bűnöst szereti a bunt gyűlöli. Ez hol van megírva?
Én azt a példázatot ismerem ami a búzáról és a konkolyról szól /Ld in Máté 13/. Nem lehetséges a szétválasztás, mert összenőttek, sőt! Nem is ez a feladatunk. Sőt, továbbmenve az aratás se a mi feladatunk!
Szeretetre, arra a radikális szeretetre van szükségünk, ami kész volt keresztre menni, értem és érted is.
Kedves Tesó légy só és világosság! Legyen ízed és mutass utat, Krisztushoz a többid meg bízd Istenre! ÉS ne adj tanácsot az Ő nevében. Mert talán Ő egészen mast gondol, vagy más úton jár / Ézsaiás 55,8/. Szeress!
Kedves Kövesi József! A szeretet szirupja kifejezés nekem rosszul esik. Én szeretet alatt nem valami szentimentális érzelgősséget érzek, hanem azt a szeretetet ami megjelent Jézus Krisztusban. Isteni szeretet, mely nem hagy elveszni. Szeretet mely nem halált hanem életet hoz. Lehetünk mi halálközvetítők, vagy járhatunk Jézus Krisztus nevében. Jézus Krisztus az út igazság élet. És valóban, Isten nagyon nagyon igazságos, de a szeretet még hatalmasabb volt amikor a bűneink megfizetéséről volt szó. Igazságát keresve meg kell álljak a kereszt alatt. Az igazság az, hogy nekem kellene ott lennem mert bűnös vagyok, de Ő annyira szeretett hogy megváltott és megbocsátott. Könnyes szemmel vallom /és írom/.
Én megértem a homoszexuálist. Nagyon rossz neki. És megértem az alkoholbeteget, a drogost, az abortuszra menőt, a szülőt otthonba rakót, az ügyeskedőt, az adócsalót, a házasságtörőt, a pedofilt és még sorolhatnám. Nem, nem veszem egy kalap alá őket, csak felsoroltam párat azok közül, akik szenvednek valamitől. Ugyanúgy, mint én.
És nem, nem értem Istent, hogy miért olyan radikális egyes kérdésekben, miért köveztette halálra a bűnösöket az ószövetségi korban és miért maradt hajthatatlan az Újszövetség lapjain is az, akit János a Szeretetként emleget. De vannak dolgok, amikben nem számít, mit érzek, hogy gondolom. Amire Ő azt mondta, hogy bűn, ember, tartsd magad távol tőle, az rossz. A tetteknek következményeik vannak. Akkor is, ha meg tudom magyarázni, ha meg tudom érteni, ha az én múltamban is vannak voltok.
Az nem kérdés, hogy értékesek, tehetségesek, kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeznek-e ők. Ismerünk közülük párat, tudjuk, hogy igen. Sőt, talán egy-egy dologban kiemelkedőbbek, mint mi magunk.
De Isten valóban ilyennek álmodta meg őket? Tényleg az a megoldás, hogy elfogadjuk az állapotot, és megtanulunk együtt élni vele?
Teljesen felesleges azon vitázni, mi bűn és mi nem, a Biblia világosan beszél róla.
Tény, hogy nem lehet akkora szeretettel beszélni a témáról, hogy a többség elfogadja. Minden elismerésem annak, aki ezt mégis megpróbálja.
Annak viszont van értelme, hogy megoldásokat keressünk, amik hosszútávon is gyümölcsözőek. A magam életével kapcsolatban vagyok annyira igényes, hogy szembeszálljak a mocskos énemmel, és keressem az Isten szíve szerint való életet. Akkor is, ha ez sokszor sírós-fogcsikorgatós önmegtagadást jelent. Mert tudom, hogy ha nehéz is, de ez az, amiben teljesen önmagam lehetek.
Számomra a szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat akarom a másiknak is. És ezért nem bírom nézni, hogy a vesztébe sétáljon, még ha virágos mezőn megy is keresztül, madárdal kíséretében.
Mit tudok hát tenni azért, hogy az adott ember megtalálja a maga helyét? A valódi helyét, és nem azt, amiben „békét” talált…
Ilyen ügyeknél látszik, miért jó, hogy modern, felvilágosult társadalomban élünk, amit nem több ezer éves, vitatott hitelességhű vallási babonák határoznak meg. Minden kereszténynek szíve joga, hogy megmosolyogtató csacsiságokban higgyen (angyalok, szeplőtelen fogantatás, feltámadás, öröklét), de a mai polgári világban már nem ezek a fantazmagóriák döntenek arról, mit lehet és mit nem. A homszexualitásról a mai tudomány azt tartja, hogy genetikai adottság, természetes dolog. Akár a kékszeműség, a bőrszín vagy a zenei tehetség. Demokratikus viszonyok közt jogos elvárás tehát, hogy a meleg/leszbikus párok egyenlő jogokkal rendelkezzenek az élet minden területén a hetero párokkal. Ha az egyház nem látja ezt be, az ismét azt bizonyítja, hogy nem a valós igényeken alapuló, demokratikus szerveződés, átlépett rajta a történelem.
Kedves dawkins! Egy valamit nagyon jól látsz: az egyház „nem a valós igényeken alapuló, demokratikus szerveződés”. És ez alatt az általad emlegetett „modern, felvilágosult társadalom” valósnak hitt igényeit értem. Mert ez a „modern, felvilágosult társadalom” ilyen és ehhez hasonló „valós” igényeket támaszt: http://factivel.com.br/blog/steve-cutts-arte-e-critica-social/ A „vitatott hitelességű vallási babona” – az én hitem szerint tehát Jézus Krisztus megváltása – valamiért, ahogy azt te is megállapítottad, több ezer éve sziklaszilárdan áll. Ahogy ugyancsak te írtad: „a mai tudomány azt tartja…” Hát, mit ne mondjak, a tudomány egyes valósnak hitt tételei bizony számtalanszor megbuktak már a történelem folyamán, mindig meg kell újulnia, aztán egy bizonyos idő elteltével felül kell írnia egyes megállapításait. Az egyház a Krisztus teste, mentőöv azoknak, akik nem olyan elégedettek ezzel a mi tökéletes, fejlődő, demokratikus világunkkal. Mentőöv azoknak, akik fuldokolnak a felismerésben, h a világ pont miattunk, felvilágosult emberek miatt tart a mocsok mélye felé – mert tudod, azok az általad emlegetett valós igények oda vezetnek, nézz csak körül. Tehát egy eleve romlott világ igényeihez viszonyítva számon kérni az egyház hozzáállását – tedd azt bármilyen határozott, lekicsinylő hangnemben – lássuk be, nem reális. De, ahogy ugyancsak nagyon helyesen megállapítottad: „minden kereszténynek szíve joga”, hogy (engedelmeddel itt azért nem degradálnám Isten megváltó szeretetét „csacsisággá” 🙂 ) higgyen Istenen. De mondok egy jó hírt, amit remélem, egyszer majd értékelni fogsz: te is hihetsz. És a megváltás lehetősége a tiéd is. Remélem, egyszer felismered ezt a valóban VALÓS igényt, és nem mondasz nemet rá. Addig is: örülök, h olvasol, utánanézel az egyes véleményeknek. 🙂
Kedves dawkins! Szomorú hogy csacsiságnak tartod azt amit nem is ismersz,én is hiszem és remélem hogy neked is egyszer több kell a jelen való világnál.Neked is mint mindenkinek egyszer számot kell adnunk akár hiszünk benne akár nem.Nem az a szeretetlenség hogy amit Isten bűnnek tart mi is annak tartjuk,hanem ha valaki ezt nem tudja nem figyelmeztetjük rá szeretettel.Mert a bűn zsoldja a halál-ez a véleménye Istennek a bűnnel kapcsolatban.
Nem írtam oda a bejegyzés végére (had pótoljam ezt a hiányosságom), de nem szabad elfelejtenünk, hogy „a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm. 6,23) Az Isten ajándéka. Kegyelemből. Abban, hogy kinek van/lesz örök élete, biztosan nem mi, emberek fogunk dönteni (hála Istennek!!! :D). Ha valaki odajön hozzám, és rákérdez, hogy ez vagy az bűn-e, akkor nem hazudhatok neki, csak azt mondhatom el, amiben hiszek. Ha elég fontos nekem a másik ember, akkor nem hagyhatom, hogy tévutakon járjon (más kérdés, hogyan döntjük el, mi tévút és mi nem az). Ha egy szerettem pl. abortuszra készül, vajon kevésbé fogom szeretni? NEM! Dönthetek és cselekedhetek helyette? NEM! Imádkozhatok érte? Foghatom a kezét a nehéz döntésekkor? Kísérhetem az útján, ha megengedi nekem? Határozottan IGEN. Elmondhatom neki, hogy ha engem megszabadított az Úr, akkor veled miért ne lenne kegyelmes?! Mert „megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (Jóel 3,5).
Olyan könnyen ítélünk és mentünk fel. Pedig ez nem a mi dolgunk, hanem az Úré, és mi nem helyezhetjük magunkat az Isten fölé. A bejegyzésemmel inkább csak arra akartam rámutatni, hogy mi emberek egyrészt gyakran különbséget teszünk bűn és bűn közt, néha elhomályosítjuk a bűn súlyát, másrészt oly könnyen bedőlünk a reklámnak és a divatnak, pedig ezzel óriási károkat tudunk okozni (ha utána olvasunk, rájövünk, hogy milyen sok homoszexuális értelmetlennek, sőt, bántónak tartotta a szivárványos profilképek gyors terjedését a közösségi portálokon).
Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akit megbotránkoztatott, megsértett vagy megbántott a bejegyzés hangneme, esetleg tartalma – hiszen nem ez volt a célom. Továbbra is nagy szeretettel várom a véleményeteket a témával kapcsolatban itt a blog felületén, vagy privát üzenetben a Facebook közösségi portálon. 🙂