Mostanában elég sokat járok Názáretbe. Sokszor visz arrafelé az utam. Még mindig, nyolc hónap után is morbid kicsit leírni ezt így: tudod, Názáret, igen, az a Názáret. Mindig más és más élmény tör rám valahányszor beteszem a lábam ebbe az ízig-vérig arab városkába. És valahogy minden alkalommal betévedek…
Néha elképzelem, hogy milyen anya lennék. Az én anyukám nagyon erős asszony. Tőle tanulom meg, hogy milyen méltósággal viselni az élet nehézségeit Sosem volt velem elfogult, kioktató, ahogyan most sem az. Csak figyel. Nem ad direkt tanácsokat, bízik bennem. Tőle örököltem szarkazmusomat, szilárdságomat, érzelmi stabilitásomat is.
Rohamosan terjed a szociális hálókon a Bárcsak tudná a tanárom című bejegyzés, amelyben gyerekek névtelenül leírhatták azokat a dolgokat, amelyeket a tanáruk esetleg nem tudhat róluk.
