Ünnepelték…
tanítványai a Mester bevonulását;
a katonák az Ő sikeres elfogatását;
a főpapok pedig a meggyilkolását.
Ünnepelték…
a keresztyénüldözések végét;
a reformáció győzelmét;
az új világ a világháborúk végét.
Most mégis üldözik a Krisztus-követőket, testvér testvér ellen harcol, ráadásul a Szentírás mindezekhez hozzáteszi, hogy ez csak a nyomorúság kezdete… Hatalmas port kavart a kereszt, kifordította sarkából a világot, mégis az Isten arca felé fordította.
Ezért én ma ünnepelek:
Krisztust, aki meghalt értem, helyettem;
a Mestert, aki nap mint nap tanít és vezet;
az Urat, aki erőt ad a hétköznapok próbáihoz;
az Élet Fejedelmét, aki a kereszt által nekem is örök életet szerzett.
Máté Richárd
Szóval van ez az érzés. Vagy inkább állapot. Amikor fekszel a szobádban, a jéghideg csempén, nézed a plafont, felnyújtod a kezed, sírsz, segítségért könyörögsz, legalább reakcióért – és semmi. Bánt a verőfényes napsütés odakint, a madarak éneke, a tavasz diadala. Ilyenkor még azt is könnyű elhinni, hogy az Isten Fia meghalhat. Ilyenkor még az is átfut az agyadon, hogy vége van… hogy feltették a keresztre, onnan levették, de ennyi. Nincs tovább. Bámulni az üres keresztet…
És csak valami apró, körömkosznyi gondolat és reménység mocorog benned: hátha három nap múlva történik még valami…
Homoki Gyula
(A videót készítette: Fülöp László, szavalt: Taracközi Mirjám.
Közreműködtek: Pulzus Rádió és Zsendej Tihamér.)
