Ismered azt a nénit, akinek megszokott helye van a templomban, és ki sem lehet robbantani onnan? Na és azt a bácsit, aki direkt hangosabban és nyújtva énekli a zsoltárokat, természetesen hamisan? És a folyton köhögős, cukorkás papírt recsegtetőket? Láttad már azt a pasit, aki direkt tíz perccel később…

Szemétbe azzal, ami felesleges! Helyére azzal, ami még szükséges! Apró díszeket ide és oda… Ki gondolná, hogy az adventi nagytakarítás ilyen felszabadító is lehet?! Uram, légy a segítőtársam, hogy mire elér hozzám az ünnep, ragyogóvá váljon minden – körülöttem is, bennem is! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le…

Múlnak a napok. Valakinek lassabban, valakinek gyorsabban. Kevés idő van hátra, és itt van az az ünnep, ami az elmúlt időszakban éltetett bennünket, ami olyan sokszor erőt adott a túlélésre. A nagy hajszában sikerült néha meg is állnod? Belepillantani a naptárba, hogy hol is jársz, milyen nap van…

Te mit adsz a Királynak? „Kicsi gyermek… Én is egy szegény kisfiú vagyok. Nincs olyan ajándékom, amit hozhattam volna, pedig így lenne illő a mi Királyunkhoz. Játszhatnék neked a dobomon?” Jó kapni: ajándékot, dicséretet, elismerést, ölelést. De adni még jobb. Mit adsz karácsonykor a Királynak? Jó lenne adni…

(Gondolatok egy 2010-ben készült angol-amerikai-kenyai filmdráma, a „The First Grader” c. igaz történeten alapuló film alapján. Vigyázat, spoilerveszély!) Így vizsgaidőszak közepén biztosan eszedbe jutott már, hogy: kell ez nekem??? Állandóan csak tanulni, még az ünnepek alatt is, utazgatni a vizsgák miatt, távol lenni a családtól, csak hogy diplomád…

 „Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.” (Pilinszky János) Advent négy hete az elkönyvelt Krisztus-várás időszaka. Ekkor minden ugyanazt hirdeti: közeledik.  Már majdnem együtt a család, magaslik a karácsonyfa, gőzölög a…

„Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben.” Charles Dickens: Karácsonyi ének https://www.youtube.com/watch?v=qOsnNr1-smA&feature=youtu.be&t=52s ← Vissza a naptárba

Napok óta gondolataim e körül cikáznak: mitől lesz advent az adventem? Mit várok? Kire várok? Persze tudom, hogy Jézus, a Megváltó karácsonykor született, ez az időszak pedig felkészülés lelkileg. No de hogyan is készüljek lelkileg, mikor a napok ugyanúgy telnek, mint máskor? A hétköznapok nem változtak az adventtől.…

Telnek a napok, a hetek, és egyre erősödik bennem az a gondolat, hogy kezeim közül kipereg az élet… Elvesztegetek perceket, órákat, magam sem számolom, miből mennyit arra, hogy lehetőleg minden olyan legyen, amilyennek lennie kell az ünnepre, mert végül is karácsony közeleg, nekem pedig békésnek, elcsendesedőnek, felkészültnek kell…

Csillogás nélkül Jézushoz Babits Mihály: Csillag után Ülök életunt szobámban, hideg teát kavarok… Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog. Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy igéretes csillagot. Ó ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán! Gépkocsin, vagy teveháton…