Nyakunkon az újév s vele együtt az új év. Megint egy ünnep, egy évforduló – ilyenkor decemberben nem vagyunk ünnepi alkalmak híján. Kell is a megállás, pihenés, mert ha nincs idő a kikapcsolódásra, egyszerűen leépülünk, vagy bekattanunk, és egyik sem túl üdvös állapot.
Az újév azonban az ünnepi hangulaton kívül mindig hordoz magában valami pluszt is. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk összegezni, mérlegelni, döntéseket hozni, vagy legalábbis fogadkozni. Szerintem ezzel nincs is baj, akkor sem, ha az újévi fogadalmakat sajnos rendszerint nem tartjuk be (persze, tisztelet a kivételnek!).
Az újév és minden más ünnep számomra mindig megállást, egyfajta mérföldkövet is jelent. Gyakorta ezekhez a megállókhoz mérek dolgokat, egy-egy évfordulóhoz, vagy számomra valamiért jeles naphoz igazítom a történéseket. Megszabom magamnak: ha vasárnapig nem jön össze, akkor már nem is fáradok vele többet. Ha a 26. szülinapomra nem érem el ezt vagy azt, akkor hagyom is a csudába. Ha karácsony tiszteletére nem sikerült rendbe hoznom azt a kapcsolatot, akkor miért próbálkoznék vele újra? Ha hónapokig, évekig nem vergődtem zöld ágra valakivel, vagy valamivel, felebaráti szeretet ide vagy oda: fel is út, le is út! − ideje fontosabb dolgokkal törődni. A fontosabb dolog pedig természetesen ÉN vagyok.
Csak egy a bibi: Isten kimondott szava élő és igaz. Nála ezer esztendő tényleg egy nap, és egy nap valóban ezer esztendő. Szóval, amikor én már lemondok valamiről, mert ráuntam vagy belefáradtam, vagy szimplán csak lusta vagyok, netán félek (?! ugyan már…), Ő amolyan égi szeretettel, olykor szelíd humorral, elém teszi meglepetését: egy jó szót, egy rég vágyott beszélgetést stb. Olyankor valahogy magától értetődően egyszerű a máskor oly nehéznek vélt fontossági sorrend. S rendre borul az én elképzelésem is: nem függ dátumtól, eltelt időtől az adott dolog, helyzet minősége. Mert Ő a Teremtő. Előtte valóban nincs lehetetlen. Ő hív életre még álmainkban is csak félve remélt eseményeket. Ő hoz létre újat. Ő lehel életet a halottba.
Legyen ez az a ritka pillanat, amikor ezt valóban őszintén, feltétel nélkül elhisszük, TeSó! Lehet, hogy az újév számodra nem ígér túl sok jót, de ez csak egy nap. Olyan, mint a többi. Lehet, hogy a te életedben épp február 21-én kezdődik el az újesztendő. Vagy június 2-án,vagy bármelyik másik napon. S akkor a szívedben ugyanúgy röpködhet a konfetti, és szólhat a síp, meg a búék. Csak hidd el egy percre úgy igazán Istennek, mint gyermek az Édesapjának: bár gyanús minden még néha, de ki van ez találva, kicsim, minden úgy a jó, ahogy van…
Kocsis Julika
