Archívum

július 2014

Browsing

Ülök a gép előtt, és már-már gépiesen végigkattintgatom a kedvenc fészbúkos oldalaimat. Az egyiken elém jön egy kis videó. Nézem, és hallgatom közben a zenét. És nem értem. Egy ember kisétál a tengerpartra (máris giccses), és több mint egy percig mást se csinál, csak sétál. De a zene…

Elsős teológus koromban volt egy bizonyos órám, amelyről ha kijöttünk diáktársaimmal, legtöbbször csak bosszankodni tudtunk. Cinikusan megjegyeztük, hogy a tanár feldobja a kérdést, de a választ már nem csapja le (mert talán ő sem tudja). Ahelyett, hogy egyre biztosabbak lettünk volna az adott témában, csak még inkább elbizonytalanodtunk.

  Miért kellene eljönnöd KRISZ-hétre (Balazsér, Akli, Rát)? 1. Mert a KRISZ-hetek a legjobban megszervezett alkalmak közé tartoznak Kárpátalján. Ebben a kijelentésemben semmi beképzeltség nincs, hiszen már hónapokkal előtte azon töri közel 30 ember a fejét, hogy mi legyen a téma. Mire odáig jutunk, hogy megrendezésre kerülnek ezek…

Wislawa Szymborska: Pocsolya (Kałuża) Emlékszem gyerekkoromból e rémületre. Kikerültem minden pocsolyát, hát még a frisseket, zivatar után. A frisset, hisz feneketlen is lehetett, jóllehet egészen másnak látszott. Belelépek s eltűnök hirtelen, süllyedni kezdek a mélybe, még annál is lejjebb, a mélybe, a felhők tükörképe felé, vagy még annál…

Már majdnem egy éve történt… Szeptember másodika volt. Ha akartam, ha nem – vissza kellett költözni a koliba. Vissza az egyetemre, új tanév, új kezdet, újabb nehézségek… Nem volt ínyemre az indulás. Úgy beszéltük meg, hogy most én vezetek. Csak 100 kilométer az út: nem egy ördöngösség. Az…

„Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.” (2Kor 8, 11-12) Valóban úgy gondolod, te, aki most ezt olvasod, hogy jobb…

Vak akrobata vagyok. Ott állok a trapézon a mormogó, figyelő tömeg felett és megmarkolok egy hintát. Érzem a krétaszemcséket a kezemen és az izzadságot, a huzatot, ami suhogtatja a nagy sátor lapjait. Ellendülök a trapézról és a fejembe szalad a vér, ahogy a hintával előre-hátra lengek. Régóta csinálom…

Vannak az életnek nagy fordulópontjai: mikor a saját, jól ismert, szeretett, vagy legalábbis megszokott közegedből el kell indulni egy egészen más, ismeretlen helyre, „feladatba”, esetleg egyszerre mindkettőbe. Az első nap az iskolában, az első év egy új városban, az első éjszaka a kollégiumban, az első nap az egyetemen,…