Istenem, én hiszek benned,
hiszem, hogy te teremtetted
a világot, a földet, a tengert;
hiszem, hogy te adtál életet
az embernek; hiszem, hogy
jutalmazod a jót, a rosszat
bünteted; hiszem hogy
hatalmad nagy; hiszem,
hogy igazságos vagy; hiszem,
hogy csak mozdulatodba kerül
és az egész világ semmibe merül;
mindent, de mindent hiszek neked,
de hogy az ember a te képmásod viseli:
aznem lehet.
(Ják Sándor: Én hiszek)
Néha elfog egy furcsa érzés, amikor nézem a körülöttem lévő világot, vagy csak egyszerűen önmagamat kendőzetlen őszinteséggel. Ilyenkor nehéz azonosítani azt, amit látok, azzal, amiről a Biblia így ír: „Éslátá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó.” (1. Móz. 1:31/a)
„Igen jó”?