Kedves megbolygatott olvasó!

Szögezzük le már az elején: senkit nem szerettünk volna megbotránkoztatni a címmel. Mindössze beszélni szeretnénk arról, amiről nagyon sokszor nem vagy rosszul beszélünk. El szeretnénk mondani, számunkra mi a húsvét és mi nem tartozik az ünnephez. Őszinte szeretettel fogalmaztuk meg mindezt – fogadd te is szeretettel gondolatainkat a húsvétról.

(az aláfestő zene automatikusan indul)

Nigriny-Demeter Adrienn: Gyermekkorom legkedvesebb húsvéti programja az volt, amikor Húsvét vasárnapján reggel a szüleink által elrejtett csoki-tojásokat keresgéltük a bokrok között az öcsémmel. Úgy érzem, a Húsvét ma is gyakran ilyen „hajkurászás”. Talán, ahogy akkor a szüleink néztek minket a teraszról, úgy figyel minket Isten is – ahogyan hajkurászunk, keresgélünk, fejvesztve rohangálunk és számtalanszor elmegyünk a lényeg mellett. Ma már sokkal szívesebben menekülök el az „egész-nap-főzős”, takarítós, majd parfümgőzös, kiscsibés, csoki-nyuszis és pálinkaszagú 21. századi Húsvéttól. Mert ilyenné tette az ember. Ha tehetem, eltűnök az emberek szeme elől, valahová, ahol közelebb lehetek Istenhez. Ahol megtalálhatom a lényeget: a Feltámadottat. Mert a Húsvét számomra már nem a keresgélést, hanem a megtalálást jelenti.

Palkó Ádám: Számomra a Húsvét ünnepe az utóbbi években egy stoptábla lett a tavaszi rohanásban (persze tudom, hogy sokszor az ünnep maga is rohanás). Szeretek lelkileg lecsillapodni, valahogyan Jézus közelében tölteni el azokat a napokat, de valahogyan máshogy, mint „általában”. „Általában” ugyanis megesik, hogy az igeolvasásom egy lesz a napi teendőim közül; hogy rutinszerűen megyek templomba; hogy a Megváltó csak egy szó, ahogyan Jézust szólítom. Húsvétkor kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogyan lett Jézus Megváltóvá: az életét tette le, a kényelméről mondott le, a nyugalmát adta fel, hogy az emberek elítélhessék és keresztre feszíthessék, hogy elvégezze küldetését. Újra és újra átélem azokat a napokat, amelyek emlékeztetnek annak valóságára, hogy Isten velünk van, velem van. És hogy egyszer együtt fogunk ünnepelni. Együtt fogjuk ünnepelni, a Megváltót személyesen.

Laskoti Zoltán:  hajnalutálomahajnaltaludniakaroknemlehetnincsprédikációmsóhajtoknacsakegykicsitdehogyismégelalszoltedisznófelkelnikávébibliaszótárkommentárgondolkodáseznemjóezósdiezneménvagyokmiértkellettnekempapnakmenninemigazhogymegintezvankivagyoksemmikedvemmuszájbólcsinálom
aszószékenmajdelájulokjajdefáradtvagyokmárvagyhétévemondanikellragaszkodjaszöveghezéstúlleszelrajtahamar
Valami történik. Csendes csoda. Átérzem, hogy van időm, mert Krisztus visszajött ebbe az időbe. Kihasználom. Nem sietek, mert nem nekem kell megtölteni. Ő már betöltötte az időt. Félreteszem a fáradtságot. A szöveget. Az énekeskönyvet. Marad Jézus, aki ma rám bízott valamit és erre a szószéken kellett rájönnöm. Beszélek. A szemek fényesednek, az emberek mosolyognak. Meleg lesz a vacogós templomban. Krisztus feltámadott.

Debreczeni Zoltán: Feltámadás által lett nyilvánvalóvá, hogy Isten ebben a világban Ura az életnek és a halálnak.  Isten az, aki akármilyen körülmények között is velünk van. Isten az örömmel megajándékoz, örömmé teszi életünket. De Isten, aki szomorú, valaki talán gyászol vagy betegségen megy át, azokat is felemeli, mint egy áldott orvos. Elmegy, fölemeli a fájdalomból, a betegségből és az élet szavát teremti meg a sóhajukban, a fájdalmaikban és így lesz a szenvedés is Isten által megszentelt, és áldássá válik a mi életünkben.

1842448_orig

Fehér Csaba: „Hogy megismerjem őt, és feltámadásának erejét.” (Filippi 3,10.)
Húsvéti szilánkok.
Húsvét. Feltámadás. Jézus. Erő. …
Húsvét. Feltámadás. Én. Gyengeség. …
Húsvét. Feltámadás. Jézusban én:
Gyengeségemben erő.
Kétségeimben remény.
Félelmeimben hit.
Új teremtés. …

Balázs Tóni: Húsvét ma egy ünnep, valakinek munkaszüneti nap, valakinek megemlékezés, nekem jelenleg lehetőség. Lehetőség nem valamire vagy bármire, hanem igazából magára az életre. Bele sem merek gondolni, hogy az emberi élet csak pár évtized, és utána feloszlunk a nagy semmiben. Ha viszont nem csak ennyi az élet, akkor a Húsvét és a feltámadás az maga a lehetőség, hogy ezt az öröklétet egy csodálatos helyen töltsem.

Orosz Dénes: Hogy mit jelent nekem igazából? A Húsvét egy olyan ünnep, ahol meg tudok állni, komolyabban és mélyebben megemlékezni Krisztusnak értem tett áldozatra és ennek az áldozatnak a fontosságára. Arra, hogy szenvedett és meghalt helyettem a bűneimért, hogy feltámadt az én Mindenható Uram és adta az örök élet ajándékát. Krisztusnak köszönhetően nyertem örök életet, és mehetek az Atyához, mert Ő kifizette a váltságot. Kaptam egy esélyt, lehetőséget a boldogságra, mert Krisztus megnyitotta a kapukat. Mert Isten eljött és áldozatot hozott értem.

Máté Richárd: Húsvét! Ünnep. Készülődés. Emlékezés. Sokk. Kereszt. Üres sír. Halál. Feltámadás. Örömhír. Úrvacsora. Szolgálat. Vendégség. Ajándékadás. Beszélgetés. Pihenés. Finom ételek. Együtt a család.

Crucifixion_by_8TwilightAngel8

Sütő Réka: A Húsvét a kedvenc ünnepem. Elkeseredést és dühöt vált ki belőlem, amikor egy-egy internetes blogon vagy magazinban efféle köszöntéseket olvasok: „Boldog sonka és tojás ünnepet!” vagy „Boldog csokinyuszi ünnepet!” Számomra a Húsvét valódi lényege messze túlmutat a fényes díszpapírba csomagolt, kakaót alig tartalmazó édességeken, a finom ételeken vagy a különböző szokásokon. Bár ezek mára már szerves részévé váltak az ünneplésnek, az igazi Húsvét mégsem erről szól. Krisztus áldozatára emlékezni és feltámadását ünnepelni: ez az igazi Húsvét. Ő él, és azáltal élhetek én is!

Molnár Sándor: Az ünnep közeledtét én általában arra használom fel, hogy megpróbálom feleleveníteni a feltámadás történetről szóló ismereteimet: újraolvasom ezeket a részeket a Bibliában, megnézem a Passiót, szóval tudatosan igyekszem ráhangolódni a Húsvétra. Ha ez a tudatos készülés elmarad, gyakran vele együtt az ünnepi hangulat is. Nekem ez a recept vált be arra, hogy ebben az időszakban jobban felfogjam és átérezzem a Húsvét jelentőségét.

Kovács Dorottya: Vannak keresztények, akik szerint a Húsvéti hagyományok épp a lényegről – Krisztus feltámadásáról – irányítják el a figyelmünket. Engem – legalább is emiatt az ok miatt – nem zavar a locsolkodás; a nyuszit, a hímes tojásokat, a vendégeket, a süteményt és a csokinyuszit pedig még szeretem is. Úgy gondolom, ha ezek sem lennének, az én ünnepem üresebb lenne, és egy átlagos napra hasonlítana. A legjobban mégis a családi összejövetelt, a játékot és a beszélgetést, az istentiszteletet és a közös ebédet várom minden évben.

(folytatás húsvéthétfőn)

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .